„…Magyarország is bekapcsolódott a nagy japán kutatás-hálóba, amelynek hozadékául Hideo Matsumoto és munkatársai arra a megállapításra jutottak - ezt nemzetközileg kötetekben és térképen is publikálták, - hogy az a marker-jelleg, amelynek legnyugatibb elterjedési területe a Kárpát-medencében a magyaroknál van, legkeletebbre Kelet-Turkesz tánban a mai ujgurok és jugarok-lakta területen fordul elő, de megtalálható Mongólia egyes délnyugati területein is. E két népesség között élettani, immunológiai rokonság áll fenn. ... A biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel és az ugorokkal való közös ősiségét (bármiféle ősi kapcsolatát), ugyanakkor bizonyosságot nyer az a tény, hogy a magyarság átvonult azon a területen, ahol a mai finnugor népek élnek.
Épületes história, mire jutott a Rockefeller alapítvány a "zsidó gén" kutatása során. "Wilder Penfield professzor néhány évvel ezelőtt megbízatást kapott a Rockeffeller Alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be van-e és melyik az a gén fajta, amely a földünkön alapvető gén. A kutató csoport megtalálta a remélt szemita gént is, de talált egy másik (!) ilyen 'fölényes gént', amelyiknek nincs neve. Erről a másodikról Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy ennek legtisztább képviselője a Közép-Európában élő és ma magyarnak nevezett náció...
Értelmezést igényel a 'fölényes gén' fogalma. Ez alatt - maguk a genetikusok is - azt értik, hogy a gén elnyomhatatlan, azaz minden keresztezés alól újra meg újra előbukkan. Dr. Czeizel Endre (is) arról ír, hogy a 2000-ben elvégzett u.n. Semino féle Y kromoszóma vizsgálat azzal az eredménnyel zárult, hogy a magyar férfiak 60 %-a EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. További 13 %-uk az EU 18, 11 % az EU 7, 8.9% az EU 4 ősapák utóda. Azaz a magyar férfi népesség 93.3 %-ánál a fenti ősapai eredet a génekben kimutatható. Ezek közül 73.3 % már az őskőkorszakban itt élt férfiak utóda.
Közben "bejött" valami, a "Michelangelo" féle tanulmány A térképekkel, képekkel és ábrákkal gazdagon spékelt PDF fájl a fenti linken elérhető, angolul tudók előnyben jeligére. Nem állhatom meg, hogy egy tetszetős térkép ikonját ide ne illesszem. Teljes pompájában a PDF fájlban látható.
Vicc lenne mindez? Aligha!
A régmúlt, vagy elvont dolgok bizonyítása persze sohasem futhat egy szálon. Ideje tehát tényleg visszamenni Tacitushoz és szerbe - számba venni azokat a tudományosan, ill. történelmileg bizonyítható további tényeket, amelyek a magyarság eredetére visszamutatnak.
Okszerű a magyar nyelv tulajdonságaival kezdeni. "A Sorbonne (!) egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!"
Ami a magyar népdalt, népzenét illeti, szintén sok a "furcsaság" „Mélyebben élünk a népdalkultúrában, mint valaha gondoltuk – olvassuk Bartók Béla gondolatait –, mert a kunyhókba szorul a magyar lélek ősrétegének minden maradványa. A magyar zene kialakulásának útja sem lehetett más, mint a nyelvé, a népé. Amerre járt, amint nőtt a nép, zenéje velejárt, ami hatott a nyelvre, hathatott a zenére is. Egyedül a finn nép rendelkezik gazdag zenei gyűjteményekkel. Zenéje azonban annyira távol áll a magyartól, hogy eddig lényeges egyezéseket kimutatni nem sikerült, a magyar népzene minden jelenségét, aminek sem az európai, sem a körülálló népek zenéjével kapcsolata nincs, keleti eredetűnek kell tartanunk. Letörölhette az idő a magyarság arcáról a keleti vonásokat, lelke mélyén, ahol a zene forrása fakad, ott még él egy darab őskelet. Csodálatos, hogy annyi idegen hatás, vérkeveredés után is megmaradt a magyarság ősi zenei nyelve.
Ez nem kunszt, ha a gének kitartanak. Azok pedig stabilak...
A magyar mese, ill. mondavilág a következő "hungarikum" (unikum). Engedtessék meg figyelmüket felhívni egy nagyon szép és gazdag honlapra, amelynek bevezetője így szól. "Az 'ősi múlt" napjainkban még nem veszett el teljesen, pedig ez alatt a hosszú idő alatt, sokan megpróbálták elfeledtetni. A mondák, regék, mesék, énekek azonban túlélték ezt a sötét korszakot, s jelennek meg újult erővel. Lapom a magyar mitológiáról szól, melynek szerves részét képezik a különböző történetek, mesék, mondák…”
Lásd még korábbi írásunkat: ITT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése