2010. március 5., péntek

Interjú Makovecz Imrével

/részlet/

 

A fővárosban nem is épített semmit. Lett volna budapesti álma, terve?

Nem, hiszen láttam, hogy megy ez. Amit viszont fontosnak tartok: a Gellért-hegy. Két szégyen éktelenkedik a tetején. Az egyiket az osztrákok 1849-ben tákolták össze azért, hogy Pestet ágyútűz alatt tarthassák. Kevés rondább épület van, ma mégis műemlék. A másik a szobor, amely pálmaággal tiszteleg eggyel későbbi megszállóink előtt. Mindkettőtől meg kellene szabadulnunk, főleg, hogy a XX. század elején Medgyasszay István meg is tervezte oda a magyar hősök panteonjának gyönyörű épületét.

 

Ma is megfelelne a kor követelményeinek?

Milyen korról, miféle követelményekről beszélünk? Azt mondom, amit öregen Gaudí mondott a Sagrada Famíliáról. „Ez a templom maga a katalán nép. Ha nem folytatjátok, megdöglötök." És folytatják, ma is épül. Ha teljesítenénk a magyar építészet Bartókjának, Medgyasszaynak végrendeletszerű vágyát, és megépítenénk a panteont, történelmi adósságot törlesztenénk.

 

Nem nőtt már hozzánk az a gigantikus sörnyitó a Gellért-hegyen? Ön is ezt látta gyerekkorától. Ez a baj. Kár, hogy ezt láttuk, nem mást. Az ország megújulását el is indíthatnák a gesztussal, hogy eltávolítjuk. Képzeljék, Törökországba hívtak emlékművet tervezni. Oda, ahol eltemették Thökölyt és Zrínyi Ilonát. A törökök ma is tisztelik őket, mert szembe mertek szállni az osztrákokkal. Mi pedig alélva majmoljuk őket és a Nyugatot, ki tudja, miért.

 

Pozsgay mint baloldali? Manapság már Fidesz-közelinek számít.

Tudja, ki a baloldali? Én, aki Csíkszeredában dolgozom ingyen - templomot építek nyomorultul szegény embereknek. Vagy tán az lenne a baloldali, aki hazahordja a közpénzt? Azok a milliárdosok, akik éhes proletárral csak úgy találkoznak, hogy dalolnak róla a kongresszusukon? No, ne vicceljünk... ■


Az interjú teljes terjedelmében megtekinthető, letölthető: ITT!

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése