2010. február 12., péntek

„Házi” szavazásunk végeredménye


Ön szerint mit hoz 2010. február 12.-e?

41%    Teljes megújulást!

29%    Semmit.

17%    Változásokat.

11%    Havat.

 0%    Pénzt, valakinek.

 2% elmorzsolódás


A mindösszesen 17 szavazat (több százas látogatottság mellett) rávilágítja a figyelmet társadalmunk egyik legjelentősebb problémájára, a közönyre. Ez a nép már többször is bizonyította, hogy véleményét felvállalni nem képes. Több, kudarcot vallott választás áll mögöttünk, mikor a jót képtelenek voltunk megvédeni és nemtörődömségünknek komoly következményei lettek. Az utolsó négy év elszenvedett gyötrelmei is igazolják a mondást: „Nem akarásnak nyögés a vége.” Vannak szavazások, mint például a miénk, ahol nincsen különösebb tét, mégis árulkodó tud lenni az eredmény, és sejteti az általános közhangulatot. Időszerű írni a szavazás fontosságáról, mivel megkezdődött a kampány és hamarosan választani fogunk. Nem tudom elfogadni az érvet, hogy pártok, szervezetek, vélt vagy valós hibái miatt valaki ne voksoljon. A zsemle túl gömbölyű, a kifli meg görbe és a kenyér pedig nem friss, egy életre szakítok a pékárukkal! Nem vall bölcs gondolkodásra. Az ember mindenféleképpen választ. Másik boltba is lehet menni, de a magyar ember kötődik a megszokott dolgokhoz, külföldre csak kevesen vágynak.

A választás fontos dolog. Véleményünk nem csak a politikai elit számára fontos, magunknak is megfogalmazzuk mivel értünk egyet és mivel nem. Aki kimarad ebből a lehetőségből, lemond arról, hogy a következő négy év során véleményt alkosson az ország dolgairól. Úgy gondolom, hogy amikor otthon marad és szavazati jogával nem él, azt üzeni: engem nem érdekel, hogy mi fog következni az elkövetkező négy évbe, nekem mindegy hogy magas lesz-e az adó, féken tartják-e a hitelemet kezelő bankokat, mindegy, hogy a gyermekemnek épül-e óvoda vagy iskola. Mikor úgy dönt, hogy nem kíván hozzátenni a nép akaratához, elveszti a lehetőségét annak, hogy osztozzon a nemzet sikerében. Kívülállóvá válik, és még jobban elszigetelődik.

Indulatos emberekkel vitázok, akik ezer és egy kritikát fogalmaznak meg: 
- Voltál szavazni? 
- Nem. Ugyan kire? Ez is hazudik, az is hazudik! 
- Te tehetsz róla, hogy ez így megtörténhetett. Te is, mikor otthon maradtál. 

Szavazatunk fontos, még ha csak parányi eleme is a demokráciának, mert egy szem rizzsel nem megyünk sokra, de egy tálnyival jól lakhatunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése