Karácsonyi Üzenet

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy (ha) valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.„

/ János 3,16 /

Korábban a pontos dátumot így határoztuk meg: Krisztus előtt – Krisztus után. Ma már szigorúan másra hivatkozunk: ie. illetve pozitív számok, pedig tudjuk pontosan, hogy mind a kettő ugyanazt takarja. Azt is tudjuk, hogy az időszámításunk kezdete egyet jelent a kereszténységgel. Napjainkban egy milliárd ember gyakorolja ezt a vallást.

A karácsony a kereszténység legnagyobb ünnepe, ígérete és ajándéka. Mindez kizárólag egyetlen egy eseményre épül, Jézus Krisztus születésére. Jézust kihagyni a Karácsonyból az pontosan olyan, mint az ünnepeltet nem meghívni a saját születésnapjára. Hallottunk már ilyenről?! A KARÁCSONY NEM A SZERETET ÜNNEPE, az lehet egy névnap vagy egy esküvő. A KARÁCSONY ISTEN, IRÁNTUNK ÉRZETT SZERETETÉNEK ÜNNEPE, AHOL AZ ASZTALFŐN JÉZUS ÜL.    

Ma a világ leegyszerűsíti, kirostálja a karácsonyt, hozzátesz egy-két, jobbsorsra érdemes, kivágott, tájidegen északi fát, letarolja az áruházak polcait, végül elérzékenyülten nézi a villódzó, színes égők fényét, és meghatódva énekli: „Ó szép fenyő, ó szép fenyő, oly kedves minden ágad.”

Mi történt velünk? Európa közepén, ahol megtörhetetlenül jelen van a HIT ezer éve már? Mi történt? 

Most, Karácsonykor már csak egyetlen aránypár irányít minket: 

Szeretet = adás, adni, még ha bele is roppanunk.

Kétezer évvel ezelőtt vártunk és kapni szerettünk volna. Kapni valami csodát, valamit, ami megváltoztatja az életünket és a jövőnket! Ezt az ajándékot nem találni meg a kereskedőknél. EZ AZ AJÁNDÉK A FÖLDRESZÁLLT SZERETET. Kétezer éve a legnagyobb ajándékot kaptuk. És bár elnyomja a közöny és a zajos forgatag, a szeretet ma is reánk vár szelíden: Karácsonykor is.

Áldott Karácsonyt kíván minden olvasójának a FELELET.net Blog!

„Karácsony készül, emberek!

  Szépek és tiszták legyetek!

  Súroljátok föl lelketek,

  csillogtassátok kedvetek,

  legyetek újra gyermekek, 

  hogy emberek lehessetek!”

                                      Wass Albert /1946./