Választások elé I.

 

Magyarország lakossága Stockholm-szindrómában szenved

 

A Stockholm-szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnénk, hogy gyűlölniük kellene őket. Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a rab figyelmet, néha előforduló felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, az élet-halál ura felette.

A név eredete:

1973-ban Stockholmban két rabló megtámadott egy bankot, túszul ejtett négy alkalmazottat, majd öt és fél napig fogva tartotta őket. A 131 órán át tartó összezártság különös hatással volt a túszokra: annyira megkedvelték fogvatartóikat, hogy kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek a rablók jogi védelmének költségeire.

 

A rendszerváltozást követő választások kapcsán többször felvetődött az a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy Magyarországon embertömegek szenvednek Stockholm-szindrómában. Görcsösen ragaszkodnak fogvatartóikhoz, kínzóikhoz. Szerencsére, azóta többen felismerték ezt a problémát, és reménység szerint időben megtalálják rá a megfelelő gyógymódot is.

Számomra a kérdés, újabb kérdéseket vet föl… Összefüggésbe hozható-e a szindróma azzal a kóros felejtéssel, indulattal, amikor a szolgaságból kivezető úton a néptömeg visszavágyódik a rabszolgaság földjére, mondván, ott legalább „teli volt a húsosfazék”… S egyszeriben mindent szépnek, jobbnak kezd látni, még akkor is, ha súlyos áldozatokat vesztettek, beleértve az emberáldozatokat is.

Egyik oka valószínűleg a hosszú ideig tartó, folyamatos és súlyos elnyomás (lelki, szellemi), az ígéretek, a beteljesedés – szándékos elodázása -, elmaradása. A másik ok véleményem szerint a génekben keresendő. A (rab)szolganépek, a szolgalelkű népek jobb szeretik az ismert biztosat, még ha rossz is az, mint az ismeretlen újat és jót, amivel nem képesek mit kezdeni, mert tapasztalások híján nem tudnak aszerint működni, annak lehetőségeivel élni.  Szocializációjuk során kimaradt a választás lehetősége – legyen ez vallás, hivatás, vagy párválasztás. Ismeretlen számukra a vita, érvelés, meggyőzés és elfogadás fogalma, önérvényesítő képességüket a nyers erő dominanciája határozza meg.

A következő választásoknál a fentiek szem előtt tartása kívánatos lenne.

 

Folyt. köv.