Nagyotmondás, óvodás módra…

Talán emlékeznek a foglalkoztatáspolitika egyik nagy ötletére, miszerint aki a lakóhelyétől 100 km-nél távolabb tud csak elhelyezkedni, annak fél évig fizetik az lakásbérleti díját és rezsijét, majd fél évig már csak ezek felét, végül fél évig még a rezsijét. Jól megjárattak ezzel is... Utánajártam, hiszen erre minden esélyem megvolna… Kiderült, hogy be kell nyújtani formanyomtatványon egy kérvényt a munkaügyi központba, ahol majd elbírálják, de fogalma sem volt senkinek, hogy milyen esélye van mindennek, mert a végrehajtási utasítása még nem jött ki… Egy keret összeg áll majd valószínűleg rendelkezésre, de nem garantálják, ha – bár minden feltételnek megfelelek, és az összes előírást teljesítem is -, hogy megítélik… De, addig is kössem meg a bérleti szerződést (fizessek két havi kauciót és egy havi bért, plusz rezsi ktg-et…), jelentsen be az APEH-nél és adja meg a bérbeadó (is) a számlaszámát is… (Ebbe az „alig” korrupt világba, ahol  még a szolgáltatókba se bízhat az ember…) Így hát, csomagoltam, s maradtam… Mint megtudtam, sokad magammal…

Megint csak így jártam…

Hangzatos szavak, ígéretek, tervek... megvalósíthatatlan gyakorlat. Erről aztán eszembe jut egyik ismerősöm, aki komolyan vette azt az ígéretet is a devizahitelesek megsegítése kapcsán, hogy a közalkalmazottak, köztisztviselők terheit átvállalhatja a munkáltató, kamatmentes kölcsön gyanánt… El is ment szegény, mert elhitte… ott aztán kinevették és elhajtották, a szó szoros értelemben… Örült, hogy nem rúgták ki a munkahelyéről… Pedig neki nincs két milliós tartozása sem… Aztán hallotta, hogy a kormánypárti képviselőknek sorra átvállalta a munkáltatója (Kormány, Minisztériumok…) a kölcsönüket, pedig nem egy-két millióról volt szó.

Az már csak hab a tortán, hogy visszafizették az IMF adósságot – amit nem mi vettünk fel,  s amire nem hatalmaztunk fel senkit -, arról hallgatnak, hogy ez nekünk (a hazánknak) mibe került, mennyi kölcsönt vettünk fel, milyen kamatokkal… Arról nem is beszélve, hogy senki sem fizeti vissza rajtunk kívül a tartozását, mert ha visszafizetnék, akkor összeomlana a világgazdaság…  S ezt is csak nekünk tudják eladni, mivel a magyar ember nem szeret tartozni… Erre sem írtak ki népszavazást… Ahogy az önkormányzatok önrendelkezési jogát megcsorbították, ugyanúgy a vagyonát is… Teljesíthetetlen előírásokat követelnek meg, mindenféle törvényre, rendelkezésre, szabályozásra és trendekre hivatkozva, amihez eladósítják a településeket, mivel kölcsönöket kell(ett) felvenniük a működtetéshez… Emlékszem a mi képviselőnk nagy arccal jelentette be, hogy mi (megyei önkormányzat) nem zárjuk be az intézményeinket, hanem kölcsönt veszünk fel a működtetésükre… Már akkor is rosszallóan húztam fel a szemöldökömet, sejtve, hogy ezt is majd velünk fizettetik meg… Mára pedig tudjuk, hogy átvállalják a működtetést (persze az ingóságokkal együtt), s aztán az önkormányzatok adósságait is kifizetik… No helyben vagyunk. Miből? Kérdezem én, s ki fogja ezt visszafizetni, ha egyáltalán szükséges… Mert az bizonyos, hogy nem a felelőtlen döntéshozók… Így aztán teljes a bizonytalanság, a káosz, működik a kézi vezérlés… Hiszen már nem a szakmai csoportok döntenek, még csak nem is a helyiek, hanem egy személyben a kijelölt személy (pl. miniszter, vagy kormánybiztos), aki persze nem ért hozzá, nem lát bele… Sőt, minél többen tiltakoznak ellene, annál inkább őt bízzák meg… Gondolom ez ugyanaz a koncepció, ami alapján a képviselők előkiabálás alapján nyomkodják a szavazógombokat a Parlamentbe…

Az, hogy október 23.-a ünnepét kampányra használják fel a pártok már nem meglepő, de elfogadhatatlan. Leleplező ugyanakkor, ha ezt egy polgárinak kikiáltott párt teszi… Azért is neheztelek rájuk, mert a székelyek nagy menetelése előtt pár nappal hirtelen ötlettől vezérelve – vagy nagyon is megtervezve - békemenetet hirdetnek meg (elhappolva ez által egy jelentős tömeget a részvételtől), ráadásul nem a Gergényi-féle terror számonkérésének elmaradása miatt, hanem az Orbán-műszobor körüli hisztéria kapcsán… Így a magyarság kérdése megint csak háttérbe szorult, szavazatok ide, vagy oda, fontosabb a demonstrálás, mint a lényeg… A többi felhajtásról és az események (Orbán-szobor ledöntése, bajai ál video készítése) túllihegéséről már nem is beszélve… Mindig azt kérdezem ilyenkor, mit akarnak, hogy gondoljak? Mi az amiről nem beszélnek, mi az, amit elhallgatnak… Gondolom, a lényeget. Ez a kampányprogram emlékeztet az ellenzék, egy korábbi - sokat szidott – kampánystílusára… Ezen azért én elgondolkoznék a helyükben…

R. Antika amúgy is a bögyömben van, no nem csak azért mert elhagyta a családját egy libiért, hanem az „”Őőőőő”- (nekem olyan mit is hazudjak) kezdetű megnyilatkozásai miatt… Kezdve a Parlament előtti hisztéria gyűlésen, a „Mi nem felejtjük a Numerus Clausust!” – csatakiáltásától, az identitáshasadásán át (sváb, majd zsidó felmenők), Némethné (diploma nélküli) miniszter asszony jelölése melletti kiállásával, a banksegítő  nyilatkozatokig… Drága Képviselő úr! Ön szerint szükség lenne itt bármilyen csomagra, adósságrendezésre, felzárkóztatásra, elszámoltatásra, vizsgálóbizottságok felállítására, Média- és Egyháztörvényre, ha a Numerus Claususból bármi megvalósult volna?

Eszembe jut az SZDSZ-es társadalomtörténeti tanárom – Dr. Szabó Miklós – aki, a Numerus Clausus tanításakor kezeit dörzsölve, mosolyogva megjegyezte: „Jól kitoltak a zsidósággal, mert mind fogta a gyerekét és kiküldte a legnevesebb külföldi egyetemekre, ahonnan hazatérve – nyelvtudással, nyugati jártassággal a szakterületén, kapcsolatokkal, mind- mind magas pozícióba került…

Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)