"A felvidéki területeken az egyházak olyan eseményeket
ünnepelnek, amelyeknek a Felvidékhez SEMMI köze nincs. Az immár szinte
hisztéria számba menő megnyilvánulások keretében szobrokat és emlékműveket
állítanak olyan személyeknek, akiknek a Felvidékhez SEMMI köze nincs és akikről
a korabeli megmaradt írásos emlékek semmi olyat nem állítanak, ami szerint
ezeknek a személyeknek bármi kapcsolatát a Felvidékhez igazolni lehetne. Ezért
a történelmi tényeket pontosan fel kell tárni és a hazugságokra a belőlük kifejlesztett,
sokszor elvakult hisztériára, megfelelő válaszokat kell adni. Elsőként és
egyáltalán nem utolsó sorban látni kell, hogy a hazugságok igazi célpontja: az őstelepes magyar lakosság. Nézzük
tehát a szóban forgó személyeket, helyszíneket:
Kezdődik a sor Samo-val,
aki Tirolban, Judensburgban szervezkedett és északi szláv (vend) zsoldosokkal
védte az Alpokban a kereskedelmi utakat, amelyeket még a rómaiak alakítottak
ki, amikor a germánok ellen törtek előre Noricumból a mai Bajorország felé, és
amelyet aztán Noricumhoz csatoltak. Samo egyetlen nyertes csatája I. Dagobert
frank, australasiai király ellen, (a Meroving I. Dagobert székhelye Párizs
volt), 631-ben "Wogatisburg"-nál a Kaader - sur - l'Oder -nél történt.
Ez az Oder folyó a Kulpa mellékfolyója és a mai Horvátországban ömlik a Kulpába.
Nem véletlen, hogy a már frank uralom alatti Lomabardiából segítették
csapatokkal a frank királyt, tehát a mai Észak - Olaszországból, ami az
események közvetlen közelében van. Három csatát vívtak, Samo középen nyert a
korabeli írások nem tudnak semmi részleteset az eseményekről. A régi római
utakat a hágókon keresztül Dél-nyugati irányban, később 790-ben a frankok
használták újra, amikor az avarok ellen indítottak el három éket. Egyet Észak -
Olaszországból, amely Sirmium ellen irányult, a mai nevén Sriemska Mitravica a
Száva partján és a kagán székhelye volt. De a Dunától északra nem támadtak a
frankok akkor és később sem sohasem. Mert ott élt a Tudun, aki Attila
leszármazott volt és akitől Nagy Károlyék több alkalommal vereséget szenvedtek.
Még az avarok is egészen a mai Alsó-Ausztriáig megtartották területeiket.
Tehát Samo sohasem járt a Felvidéken, de Csehországban
sem. Nem véletlen, hogy Wogatisburgot nem találják Csehországban és ezt nyíltan
ki is mondják a csehek.
Folytathatjuk a sort Pribinával, aki viszont Karinthia kormányzója volt. Az apja
lehetett frank, az biztos, hogy frank szolgálatban állt. Neve Brwin, a csehek
csináltak belőle "Pribinát", kb. 200 évvel ezelőtt. Őt próbálták a
pánszláv szemléletű szovjetológusok a Balaton mellé szerkeszteni Zalavárra.
Csakhogy Zalavárt nem lehet összekeverni Moosburg "Blatnohraddal",
mert egyrészt a Balaton melletti részt az avarok ellenőrizték, másrészt a
Balaton melléke SOHASEM tartozott Karinthiához és sohasem tartozott Pannonia Ulteriorhoz,
vagyis Dél- Pannoniához. MI TÖBB: az osztrákok kiásták Klagenfurt mellett a
Dráva mocsaraiban azt a rom és szigetegyüttest, amin Moosburg állt és beazonosították,
hogy az volt Brwin vára. Később Arnulf tanyázott ott, mint Karinthia
kormányzója. Arnulftól kapta meg a kormányzóságot Braszláv, akinek a nevéről Brezalausburgnak
nevezték el a várat, ezt emlegeti Aventinus. Itt zajlott le 907-ben az első
nagy ütközet, ahol a magyarok elpusztították az északi bajor éket és a várból
kitörő karinthiai frank erőket. Moosburgnál pusztult el Theotmár Salzburgi
érsek és a seregeket vezető bajor püspökök. A magyarok innen vágtak át északra,
bár az is lehet, hogy északon a Tudun utódainak csapatai a Fekete Magyarország
erői támadtak összhangban a délen működő fehér magyar, Árpád erőkkel. Hiszen
egészen Istvánig, sőt az Árpádházi királyok idején az északi megyéket azért
szervezték megkésve, mert fennállt a Kettős fejedelemség maradványa északon,
amit az egyház Esztergomból megpróbált szétverni. Csak ezzel magyarázható, hogy
a nagy távolság ellenére a magyarok másnap már támadtak a Dunától északra.
Hiszen Klagenfurt-Moosburg távolsága Ennsburgig 177 km, Regensburgig 313 km,
Pozsonyig 272 km. Ezt nem lehetett egyetlen éjszaka lóháton megtenni. Az
biztos, hogy elpusztították az északi éket is, ami a Dunától északra táborozott,
majd az Ennsburgi hajóhadat és az ottani csapatokat is. Amelyeket a néhai
frank Arnulf császár nagybátyja, a Karoling Liutpold, a Palatinus vezetett.
Liutpold volt az, aki a frank egyház bujtogatása miatt fölrúgta a
szerződéseket, amit Árpád kötött Arnulf kelet-frank királlyal, majd császárral,
amikor az meghalt 899 december végén Regensburgban. Ezt az árulást és a magyar
alkirály (a horka, vagy karcsa) a Kurszán alattomos meggyilkolását és a háborús
provokációt bosszulták meg a magyarok 907-ben. Tévesen a karinthiai
Brezalausburgra hivatkozva nevezték át a csehek 1919-ben Pozsonyt
"Bratislavára", mert korábban tévesen Aventinust rosszul fordították
le és a karinthiai Brezalausburgot, amiről Aventinus világosan mondja, hogy a
Dunától Délre van, - oda sietett a
frank-bajor déli ék 907-ben, - összekeverték
Pozsonnyal, ami a Dunától ÉSZAKRA van. Ezért nem pozsonyi csata van, hanem
907-es hadjárat és nincs "Bratislava", "ősi morva város" a
magyar csapatok közepén 900-ban, amikor a morva államot délen maga a frank
uralkodó már 892-ben elpusztította. 900-ban egy lengyel fejedelem valóban
alapított várat Sziléziában, amit Wroczlaw-nak (Vratislavianak) is neveztek. De
minden állítással szemben ő sem volt "morva". A vértanú magyaroknak,
akikre a jogtalanul Pozsonyba bevonuló csehek géppuskából tüzeltek, mert
tiltakoztak a megszállás ellen, és ami a páduai fegyverszüneti egyezmény
fölrúgása volt, 1919-ben, kötelességünk az igazság hangoztatásával is emléket
állítani és az arrogáns szélhámosságot helyre tenni. Egy HIBÁS, ostoba és
hanyag fordítás miatt a várost megszállták, belelőttek a lakosságba, átnevezték
a várost az eredeti, valódi nevéről, majd tízezrével deportálták a magyar
lakosságot Ligetfaluba 1945-ben, és még történeteket is gyártanak az egész
megmagyarázására, amit nem lehet. A tetejébe az egésznek lovasszobrot
állítanak egy Sirmiumi frank helytartónak "igazolásul", aki minimum a
Száva melletti Sirmiumba kinevezett Metód érsek meggyilkolásáért felelős
(Zwentibald a frank, Rastiz gyilkosa is egyben). És aki dicstelenül végezte, de
akinek ezt a lovasszobrát a Zsigmond korban a török háborúkra készülő ország által
megerősített Pozsonyi vár falaira telepítették. A szobor alatt pedig makettet
építettek azzal, hogy így nézhetett ki a "nagymorva katedrális", amit
nem találnak, de biztos, hogy ott volt. Hogy szakadjon le alatta a fal, azokkal
együtt, akik az egész hisztériáért felelősek. Pribina tehát SOHASEM járt a
Felvidéken és főleg nem Nyitrán!!!
Brwin ("Pribina") fia KOCEL és METÓD: (Kocel, Kocelj, Gozil, Chezil, Chezilo, Chezul;
833-876) 861-ben örökölte apja helyét Karinthia kormányzóságát és vele a
Pannonia Ulteriorban (Alsó Pannoniában) levő hűbéres területeket, amelyek a
Száva folyótól délre eső vidékekre estek, aminek SEMMI köze a Balatonhoz és a
Zala folyóhoz. Moosburg mellett is van Saal elnevezés. Blatnográd pedig
Moosburg szláv neve Klagenfurt mellett Karinthiában, a régi római Noricum
központja helyén. Metód és Cirill, akik a szerbek szerint, szerb származásúak
voltak, Ide, Moosburgba, tehát Karinthia központjába “Blatnográdba” érkeztek
Kocelhez és 867-ben iskolát alapítottak 50 növendékkel. Onnan indultak tovább,
Rómába. Ez a Kocel kérte kormányzósága jogán II. Hadrian pápától, hogy Metódot
küldje vissza hozzá. Ezt követően Kocel arra kérte a pápát, hogy nevezze ki
Metódot Szent Andronicus vértanú püspök székébe, SIRMIUMBA. Mivel azonban abban
az időben Alsó-Pannonia az egyházi közigazgatás szerint a Salzburgi frank érsek
hatáskörébe tartozott a pápa intézkedése vitát váltott ki. A pápa azonban
önállóskodott a Frank Birodalommal szemben, mert védte a frankoktól Róma és a
pápaság függetlenségét. Ezért kapóra jött neki Kocel kérése, hogy olyan terület
alakuljon ki, amelynek lakosai nem frankok, tehát valamennyire ellensúlyozni
tudta volna a frank túlsúlyt. Azt kivédendő, hogy ezzel belenyúlt a Salzburgi
érsek hatáskörébe, azzal indokolta a pápa, hogy Szent Andronicus székébe
helyezte Metódot, ami Sirmiumban volt és ahova eredetileg Szent Andronicust a
Római egyház nevezte ki. Tehát ez szolgáltatott ősi jogalapot II. Hadrianus
pápának ahhoz, hogy Metódot Sirmiumba kinevezze a frankok kívánságával szemben.
Nem nevezhette ki máshova, csak Sirmiumba. Ez az oka annak is, hogy Metóddal
szemben a Simium részét képező Nitrawába nevezte ki Arnulf frank király Wiching
frank püspököt. Nem véletlen, hogy a görögökre dühös frank helytartó Zwentibald
("Svatopluk") Metódot valószínűleg megölte és tanítványait börtönbe
vetette vagy kiüldözte Sirmium, tehát "Morava" város és a körülötte
levő tartomány területéről, mert azok nem voltak hajlandók a görög rítusról áttérni
a latin rítusra. Sirmiumban feltártak egy főpapi sírt, amelyben Metód sírhelyét
sejtik. Tehát maga Metód is megvan éspedig Sirmiumban, és nem a felvidéki
Nyitrán. A valóságban Bizánc, Róma és a Frank Birodalom közötti vetélkedésről
volt szó, a szlávok, a latin, vagy görög rítusú térítés csak a hatalmi birkózás
eltakarását szolgálta. Ezt a szkizmába torkolló latin, germán, bizánci
veszekedést ma pánszláv hisztériára használni több, mint tűrhetetlen, ugyanis
napjainkban az egész történetet a valóságtartalma teljes mellőzésével
magyarellenes hangulatkeltésre használják, főleg a Felvidéken, és azt is
egyházi, meg "kereszténydemokrata" köntösbe öltöztetve. A magyar keresztény egyházak, főleg a
katolikus egyház püspöki karának szlávbarát hallgatása minősíthetetlen. Arra
van eszük, hogy Bösztörpusztán a Nagyboldogasszony szentély miatt pogányozzanak
és háborogjanak, amihez semmi joguk, mert a Nagyboldogasszony ősibb hit, mint
maga a keresztény egyház, de amikor napjainkban a Metóddal folyó szélhámoskodás
folyik, akkor gyanúsan hallgatnak. Mind Esztergomban, mint a Szlovák
katolikus püspöki kar! A hívek meggyőződésével és hitével ilyen mértékben
visszaélni önmagáért beszél!
Tehát még egyszer: II Hadrián pápa szentelte föl
Methodiust Szent Andronicus egykori székébe, és Szent Andronicus Sirmium püspöke
volt. Ez azt jelenti, hogy a "Morava", amit a Vita Clementis említ,
azonos kell legyen Sirmiummal, Szent Andronicus egykori székhelyével. A Vita
Clementis kihangsúlyozza, hogy Morava püspöke Pannoniában van: “episkopos
Morabos tes Panonias“.
Ide tartozik az is, hogy a glagolita írás már a 4.
században használatban volt Velencében és az etruszk rovásírásból alakult ki.
Főníciai közvetítéssel jutott el a görögökhöz. A főníciaiak is használták a
rovásírást, az igazság az, hogy a rovasírás nemzeti írásukká vált. A libanoniak
máig büszkén mutogatják rovás abc-jüket. A görög abc egyértelműen a rovásírásból
alakult ki. Szent Cirill ezt mind ismerte, hiszen két évet tartózkodott
öccsével Metóddal a kazár uralkodónál a görög császár követeként, ahol láthatta
a kazár uralkodó 500 kötetes könyvtárát, ami Kínából származó papíron írtak. Ez
az 500 kötet abban az időben nagy könyvtárnak számított és nem véletlen, hogy
az Árpádoknak írott emlékeik, könyveik voltak, amikor a Kárpát-medencébe
érkeztek. Cirill 6 kötetben írt kazáriai tapasztalatairól, egyelőre csak egy
kötetet ismernek a sorozatból, de az sincs magyarra lefordítva. Mint pl. a Pray
kódex sincs lefordítva magyarra a mai napig sem. Cirillt azonban ezen nagy
munkájáért magas kitüntetésben részesítette a bizánci császár. A szláv írás létjogosultságát
Rómában Cirill éppen a kazáriai írás, rovasírás, mint önálló írásra hivatkozva
okolta meg. Valójában két betűt alkotott és a szláv nyelvre a görög betűket
alkalmazta. A glagolitához Cirillnek semmi köze nem volt, ez is csak alaptalan
találgatás, hiszen az már ismert írás volt az ő életében. Mivel Velencéből
származott, a horvátoknál terjedt el a horvátok latin rituálét és ebből következően
nem a görög rítust és a görög-szláv írást, abc-t használták. Ezzel
azonban végleg leváltak az ortodox szlávokról, vagyis a szerbekről.
Ki volt
Szent Andronicus és hol volt Sirmium? Szent
Andronicus vértanú püspök, valamikor az I. században működött és Pál apostol is
említi őt a Rómaiakhoz írt levelében 16:7. Egyike a 70 mártír püspöknek. 17
társával egy tömegsírba került, amelyet később Konstantinápoly kapujánál tártak
fel. Ugyanakkor hiába nevezték ki Sirmiumba püspöknek, a valóságban onnan távolabbi
vidékekre ment téríteni. Sirmium római kézbe Kr.e. 14-ben került.
Pannonia egyházi központja Sirmium lett, és első püspöke a vértanú Szent
Andronicus volt. Ezért a Sirmiumi érsekséget Szent Andronicus székének nevezik.
103-ban a Római Birodalom Pannoniát Felső-, és Alsó-Pannoniára osztotta.
Alsó-Pannonia központja Sirmium lett. Egyházi szempontból érseki székhely
a 2. századtól (Dioecesis Sirmiensis). Diocletianus császár idején Sirmium a
Birodalom 4 területi fővárosának egyike. 313-ban az egyik legfontosabb érseki
székhely a Római Birodalomban. Sirmiumot 414-ben a hunok elveszik a Rómaiaktól,
később germán törzsek marakodnak rajta 567-ig, majd a görögöktől 3 év ostrom
után 582-ben az avarok veszik be. Az avarokat Nagy Károly hadjárata szorítja ki
erről a vidékről, de a frankokhoz álló szlávok rájönnek, hogy sokkal jobb dolguk
volt az avar uralom alatt és lázadoznak. Ezért a frankok számos hadjáratot
vezetnek a térség szlávjai ellen, de ennek az állapotnak a magyarok és Arnulf
Kelet Frank király véget vet, amikor Morava városát, tehát Sirmiumot 892-ben
elpusztítják. Egyházi szempontból
Sirmium a Magyar Királyság idején Kalocsához került, miután a magyar királyok
kiszorították Bizáncot a térségből és beveszik Sirmiumot, tehát Szávaszentdemetert
a mai szerbiai Sremska Mitrovicát.
Következik Rastiz,
akit a csehek átneveztek "Rastislavnak". O "Diwina" várában
lakott, ez valahol a mai Szerbia területén van a Duna, vagy a Száva alatt.
Erőszakosan Dévénnyel azonosítják a pánszlávok, csak hát Dévényben ezt régészetileg
nem lehet igazolni, Pozsonyban avarok laktak, a főtéren gazdag avar sírokat
tártak fel, amiről nagy a csend. Rastizt a frankok nevezték ki kormányzónak.
Sosem volt király. Regensburgban keresztelkedett meg és vált frank vazallussá,
Németh Lajos Kelet-frank uralkodó alattvalójává. Ezek a tények. A mai
Belgrádtól délre eső területre ment ahova tehát frank szolgálatban került, a
mai Belgrád alatti Morava folyó menti szlávok fölé frank vazallusként és
helytartóként. A frankok nagy versengésben voltak Róma ellenőrzése miatt
Bizánccal. Rastiz gondolt egyet és elkezdett egyezkedni a közeleső,
ravaszkodó Bizánccal, hogy nagyobb önállósága legyen, görög oltalom alatt.
Frank királyi főnöke engedély nélkül, 862-ben III. Mihály bizánci császártól
hittérítőket kért. A frank latin rítusú és Bizánc görög birodalmi egyháza és a
két birodalom vetélkedése a hittérítésben is megnyilvánult, amit a frankok nem
tűrtek és így Rastiz árulónak minősült a frankok szemében. Zwentibald
(Svatopluk) a frankok pártját fogta, ellenezte Rastiz közeledését a görögökhöz,
ezért Rastiz akarta elfogni Zwentibaldot. Zwentibald (ez sem szláv név, a
frankoknál valami régi tisztséget jelentett), Boszniából származott, a csehek
Svatopluknak nevezték el. De Zwentibald észrevette, mire készül a nagybátyja.
Cselt vetett és elfogta Rastizt. Kiadta a frankoknak, akik megvakították. Fél
évre rá a börtönben elpusztult.
Sirmium, vagyis Moravia Sirmium, Moravic (Vele
Moravie), ahol a Fuldai évkönyv krónikása szerint Rastiz
"leírhatatlan" vára állt, ezen Moravic mellett keresendő. (“illam
ineffabilem Rastizi munitionem omnibus antiquissimis dissimilem“).
Rastiz nevéhez kötődik azonban "Rascia",
tehát Szerbia régi latin neve, mint a Magyar királyság társországa, és az ő
szlávjainak régi magyar neve : " a ráczok"
népnév. Mint ahogy ők nem haragszanak a ráczok elnevezesért ugyan miért kellene
haragudni a "tót" elnevezés miatt, hiszen annak egyelőre kiderítetlen
történelmi háttere van, ugyanúgy, mint a rácz elnevezés mögött az, hogy első
kormányzójuk Rastiz volt, tehát ők Rastiz emberei. Nem "Rastislave",
hanem Rastiz-e. És ha már itt tartunk, szlávok
a hunok elől menekülő gótokkal - teutonokkal keveredtek a Balkánra. Ezek a
szlávok szarmata uralom alatt álltak, akik szkíták. Így a teutonokkal a hunok
elől, vagy azok segédnépeivel kerültek beljebb Közép-Európába ezek a szlávok.
Ezért a népnevük tót. De ez csak egy
magyarázat.
De Rastizhoz kötődik mint látjuk a "Morava"
város név is, mert abban az időben Sirmiumot ezek a morvák lakták. Nem Nyitrán
a Felvidéken, hanem a Száva folyó északi oldalán! De honnan van a morva népnév? Szláv törzsnévvel állunk szemben? Nos
nem erről van szó. Ezeket a szlávokat az avarok hoztak magukkal, (esetleg egy
részük a Duna mellett a régi Dacián át érkezett) a régi legyőzött Langobard
északi germán területről, mint favágókat, segédnépet, amikor Szilézián át
átkeltek dél fele, hogy a mai morva kapun át eljussanak délre, Sirmiumba. Aki a
Kárpát-medencébe be akart lépni délről, annak be kellett vennie Sirmiumot. A
mai Morvaország mint őrgrófság, csak 950 táján jelenik meg, déli moráviai
menekülteket telepítenek le a cseh határszélen a germánok, innen ered a
név, de csakhát ebből az időből. Mint országrész csak Szent István uralkodása
idején jelenik meg. Lakossága elszlávosodott avar, ezt mutatják a régészti
leletek, mert a szlávoknál nincsenek Perzsa motívumok. Eredetileg
egyáltalán nem voltak szlávok, nemhogy a délen kialakult morvák, akik, mint
látjuk nem mások, mint a szerbek. (Uherske Hradiste, Uhersky Brod, Uhersky
Ostroh, magyar várhely, -átkelő, -sziget).
A mai Ószerbia területén folyik a Morava folyó. Ennek
régi klasszikus neve "Margus" volt, míg az északi Morava folyót ezzel
szemben "Marus" folyónak nevezték. Ezért a Conversio Bagoarium et
Carantanorum (A bajorok és a karinthiaiak változása, megtérése. Adalwin akkori
Salzburgi érsek készítette Németh Lajos kelet-frank király számára) által említett
Sclavi Margenses helyes fordítása, hogy "Margens melletti szlávok".
Vagyis a Margus folyó melletti szlávok. Regnum Maravorum. Eredetileg ezen
"sclavi" -k fölött Moimir uralkodott, aki Rastiz nagybátyja
volt. Pribina jelentős vagyonokat kapott Németh Lajostól azért, mert 846-ban
Karinthiából erőteljesen segítette a Moimir elleni hadjáratot. Ebben a
hadjáratban jelentős erőket vontak össze, és részt vettek benne az északi
Thüringia és Szászország csapatai is, amelyeknek sok gondja volt áthaladni
az akkor még nem teljesen hódoltatott Csehországon. Ezek a csapatok a Dunán
Trausmauer, Tulln, esetleg Bécs vidékén keltek át, hogy Karinthia érintésével
eljussanak a Száva alatti hadszínterekre úgymint korábban is, 791-ben Nagy
Károly idején az avarok ellen, illetve 820-ban a Liudewit elleni hadjáratokban.
A cél érdekében, mint azt a Fuldai évkönyv megjegyzi, egy évvel korábban Német
Lajos Kelet-Frankia királya 14 csehországi fejedelmecskét fogadott kíséretükkel
egyetemben és rendelkezett megkeresztelésükről, hogy legalább ideiglenesen
szövetségessé tegye őket az északi germán csapatok déli irányú biztonságos
áthaladása érdekében a következő évre tervezett hadjáratkor. A Fuldai évkönyv
azt is megírja, hogy 845-ben a király a szászországi Padernorn-ban skandináv,
szláv és bulgár küldöttséget is fogadott. Bulgárokat azért, mert egyeztetnie
kellett a szomszédos bulgárokkal a hadjárat idejére délen, tehát a mai Ószerbia
területén. Egyúttal biztosítania kellett a szászokat a hadjárat idejére, hogy
az északiak és az Elbán túli szlávok bandái ne támadják a szászokat a déli
hadjárat idején. Az Annales Xantenses
állításai nem mondanak ellent a Fuldai évkönyvnek. A "morva" népnév
tehát ezekre a szlávokra a Margenses, marahenses, moravienses nevekből kb. 50
év alatt alakult ki a déli Margens folyó neve után és a nép a Marava város,
tehát Sirmium köré összpontosult. 892 után pedig, amikor Arnuld későbbi császár
a magyarok segítségével elpusztítja ezt a Moraviát, villongások törnek ki és a
lakosság egy része északra megy a bajor Liutpold palatinus intézkedései
alapján, II. Zwentibald vezetésével. Nekik Tirolban Arnulf császár területeket
ad, onnan indulnak Arnulf halála után a magyarellenes hadjáratokra és ők a
"sclavi"-k, akik a frank hadjárat részeként 906-ban a cseh
csapatokkal Nyitráig jutnak, ahol Zubur vezetése alatt megütköznek a fekete és
fehér magyarokkal. Az eredmény egyértelmű, a csehek elfutnak, Zuburt a magyarok
elfogjak, fölakasztják a Zobor hegyen, majd végigdúlják a frankok hátországát,
Csehországot és Szászországot. Következik 907, amikor a magyarok végleg eldöntik
a katonai cselekményeket; A határ az Enns folyónál szilárdul meg a magyarok és a
frankok között. Pontosan ott, ahol Nagy Károly 790-es hadjárata kezdetén az
avar-bajor határ húzódott.
Mojmír I. igazi neve Maomar. Rastiz és Brwin között
lakott, Brwin-el ("Pribinával") vetélkedett. A Conversio egy
megjegyzése szerint Pribina területei, öroöletes birtokai Nitrava a Dunán túlra
estek (Nitrava ultra Danuvium), ahol Adalram Salzburg érseke (821–836)
templomot szentelt fel. Nagy Károly ezt a területet szervezte az avarok ellen,
ebből lett "Moravia" A germánoknak ami a Dunán túlra esett az a jobbpart
volt, Pannonia és ezen belül Alsó- Pannonia, tehát arról a Nitrawa-ról van szó,
ami a Morava város, tehát Sirmiun része, és ahova a frankok Wichinget
kinevezték püspöknek, hogy ellensúlyozzák a görög Metódot. Semmi nem maradt meg
egyéb Mojmirrol. Tehát Karinthia és a mai Szerbia között lakott. Semmi köze a
felvidéki Nyitrához.
Zvwentibald, a frankoknál használatos a név, a csehek
elnevezték "Svatopluk"-nak. Boszniai eredetű család, Sirmium
környékén a Szávától délre tűnik fel. Akkor erősödik meg, amikor nagybátyját
Rasztizt elfogja és kiadja Rastizt a frankoknak. Rasztiz várait és a szerb
területeket ilyen módon elvette, "örökölte". Karloman karinthiai
kormányzó alá tartozik, mint helytartó. Ravasz vezető, a frankok sokszor szembe
kerülnek vele. Végül Arnulf, amikor karinthiai kormányzóból, Karloman fiaként
és Karolingként átveszi a kelet - frank királyságot az idős nagybátyjától,
meghívja Zwentibald ellen a magyarokat. Zwentibald korábban 882 körül behív
magyar és hun-bolgár csapatokat a sváb-bajor polgárháború idején segítségül, és
a magyar lovasság két csatát nyer, egyet Bécs mellett, egyet
Culminae-Kulmitzernél, aminek nem ismerik a pontos helyét. Ekkor lehetséges,
hogy a magyarok találkoznak Nyitra korul a Tudun, Attila, Felvidéki
leszármazottaival. Oda se a frankok, se más nem merészkedik be. A Tudun
különben is legalább kétszer alaposan megveri Nagy Károly csapatait, amiről
igen nagy a csend a frank krónikákban. Nem is piszkálják többet a frankok,
megelégszenek a Száva menti avarok hátán kialakult szláv szervezkedések elleni
hadjáratokkal. Arnulf a frank és római, császári címre vágyik, de nem bízik
Zwentibaldban és nem mer elindulni Romába, hátában Zwentibalddal, aki mindig
barátságot mutat és mindig hátba támadja. Arnulf igazi ellenfele volt Zwentibaldnak,
hiszen apjától Karloman-tól Karinthia őrgrófsági címet örökölte, Karinthia
helytartója volt, és a frank katonai támaszpontokért felelt a délen
nyugtalankodó szlávokkal szemben. Ezért állandóan szemben állt a ravasz
Zwentibalddal. De a magyarok segítségével elpusztítja Zwentibaldot 892-ben. Ezt
követően Arnulf Rómába vonul és császárrá koronázza a pápa 896-ban. Ezzel újra helyreáll
a Nagy Károlyi, egyesült Európa. Tehát kemény magyar segítséggel.
889-ben Arnulf kinyitotta a szorosokat Itália felé és
a magyarok elpusztítják Berengár seregeit. Ez volt a brentai csata.
Mojmír II. Zwentibald fia, aki szembekerült Zwentibald
II.-vel. Amikor 895-ben Zwentibald két fia között testvérháború robbant ki a
megmaradt déli, Sirmium körüli Maharensis nevű tartományban, amit minden alap
nélkül Nagy - Moráviának neveztek el a csehek, Liutpold, aki Arnulf császár
palatinusa Zwentibald II. segítségére sietett és magával hozta, és Bajorországtól
délre Tirolban telepítette le. A 900 utáni magyarok ellen alakuló frank szervezkedésben
Liutpold szövetségese volt és a palatinus mellett maradt. Maradványaikból később
lassan a cseh határ mellett alakul ki az az őrgrófság, amit ma Morvaországnak
neveznek.
Érdekes, hogy Zwentibald II.-t kifelejtették a
pánszlávok mindenhonnan, pedig ő került legközelebb ezekből a Felvidékhez, igaz
csak leszármazottai, kísérete, az is csak a cseh-morva határvidékre és csak
Szent István király korát követő időkben, amikor a morva őrgrófságról először
maradnak fenn adatok.
826-ban pedig II. Jenő pápa, írásban hívja fel Tudunt
templomok emelésére. És 863-ban a nyugati krónikák emlegetik azt, hogy a hunok keresztények.
Ungria Nigra, Fekete Magyarország. Nem volt szükség a hunokat téríteni. Rudnay
Egyedtől idéztem, aki a fekete magyarok és Tudun népére hívja fel figyelmünket.
Sphendoplokos, vagyis "Svatopluk" országa Bíborbanszületett császár
könyvében kereszteletlen Morávia. Talán Tudun és a hunok felvidéki, Sziklamezei
Karoling korabeli építményeit kellene nagyobb tiszteletben tartani görög bajkeverések
helyett. Az esztergomi bazilika építője Rudnay Sándor hercegprímás volt. A
Rudnayak Trencsén vidéki régi fekete magyarok, Turkok (Túróc vármegye az igazi
fészkük) és a Divéki nemzetség Csaba gyermekeinek és a Tudunnak leszármazottai.
Ideje lenne feltárni az igazságot. A középszerűség és kicsinyes hazudozások
korszaka legyen a múlté. A S.túr Lajosoké és a hozza hasonló egyházi bajkeverőké."
Geönczeöl Gyula Sziklamező, Felvidék
2013. Július 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése