Én is olvasom az okos,
precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel
fogyott a mi drága népünk, és hogy a statikák fényében mire számíthatunk.
Természetesen én is kitudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a
házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az
is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó
ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus,
hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az
otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: "ha nincs kenyér keresünk!" Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk: "Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek", "bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok"... Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt ami érték nekem, azt örömmel megmerem-e osztani gyermekeimmel???
Egy kedves vállalkozó itt
Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója,
sípályája és főleg sok sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra
nőtt fia összepakolt és elment Amerikába... Leültünk beszélgetni és én
megkérdeztem őszintén: "Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt
megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját
szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani,
hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni meg nem is érdemes, mert
úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt
hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi
"rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti
azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos
felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így
igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is
édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi
vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál
értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan
dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel
mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!! Használt a
gyógymód, a fiatal ember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját.
Igen, folyamatos félrevert
harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket
szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és
merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk
soha nem volt, és öseinknek sem vólt az elmúlt ezer év alatt, és azt is
mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem
volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20
kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk.
Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan
szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el
gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??
A félelem, a szorongás, ha csak
irreális még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy
mennyire így van, elmondok egy kísérletet: A tudósok vettek száz egeret,
ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan
terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a
stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés
alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska
nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott
félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással
volt. Abban a teremben hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga
medrében, sok sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi
utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a
ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret
sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor
a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben
maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle
deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt
vonzó egyed.. Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan
félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól
tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A
Gonosz mindig, de mindig a szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által
szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal,
biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk
benne!!
Végezetül szeretnék elmondani
egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel
meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt.
Érdekes a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban
született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a
maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben
is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor
Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre
figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik,
alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.
E néhány gondolattal szeretném
megköszönni azt a hatalmas bizalmat, szeretetet melyet folyamatosan érzek az
anyaországi testvéreim részéről, és kérek elnézést amiért nem tudtam
Székelyföldről személyesen elmenni Budapestre.
Adja a jó Isten, hogy áldás
legyen ezen a mostani találkozón is!!
Csaba t.
Csíkszereda, 2o12. október 16.
Forrás: www.facebook.com/pages/Magnificatro-Böjte-Csaba-OFM-Dévai-Szent-Ferenc-Alapítvány-honlapja |
Levél a FELELET.net szerkesztőinek (kattintson!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése